A cementlap (más néven terazzo vagy mettlachi) egy hagyományos burkolat, ami az 1800-as évek második felében született Franciaországban (vagy máshol… a spanyolok és az olaszok is maguknak követelik az elsőség dicsőségét).
Eleinte luxustermék volt, csak a nagyon gazdagok engedhették meg maguknak, aztán a technológia terjedésével és az egyre nagyobb léptékű gyártásnak köszönhetően a múlt század elején vált nagyon népszerűvé, először Nyugat-Európában, aztán a Monarchia területén (nálunk is működött két nagy gyár), végül a gyarmattartó országok gyarmatain is, Közép- és Dél-Amerikában, a Karib-szigeteken, elsősorban Kubában (az USA-ban mai napig „kubai csempének” hívják a cementlapot), és a volt dél-kelet ázsiai portugál gyarmatokon, Észak Afrikában, így Marokkóban is.
Sok budapesti és vidéki nagyváros századfordulós lépcsőházaiban (és a polgári lakások konyháiban) találkozhatunk ezekkel a gyönyörű régi lapokkal (meg sajnos a szocializmus 40-éve alatt gyártott silány minőségű, rendszerint sakktáblában lerakott, fekete-szürke-bordó lapokkal is…). A második világháború után aztán a drága , kézműves technológia miatt a cementlapok folyamatosan szorultak ki a piacról, sok manufaktúra és gyár állt le.
A jó hír az, hogy pár éve szerte Európában újra reneszánszát éli ez a gyönyörű burkolat, sok belsőépítész és lakberendező fedezte fel a benne rejlő hatalmas lehetőséget, így egyre több helyen találkozhatunk már cementlap burkolatokkal.